A Budai Campus története

A Budai Campus története és kincsei

 

A Budai Campus története a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézettel vette kezdetét, melyet Entz Ferenc (1805-1877), a szabadságharc orvosa 1853-ban hívott életre. A tanítási terv három csoportba rendezte a tantárgyakat: elméleti (növénytan, állattan, fizika, vegytan, kertművészet, növénynemesítés stb.), elméletivel párosult gyakorlati (pl. növényfajok és gyümölcsfajták meghatározása, feldolgozási módszerek, csomagolás) illetve tisztán gyakorlati (a konyhakerti, gyümölcstermő és gyógynövények, valamint a szőlő termesztése) foglalkozásokra. Az eredetileg orvos Entz Ferenc iskolájának központi gondolata a kezdetektől fogva az volt, hogy a kertészeti növények termesztése csak akkor lehet sikeres, ha a szakemberek tudása megbízható, elméleti természettudományos alapokon áll.

 

A képen szöveg, személy, férfi, beltéri látható</p>
<p>Automatikusan generált leírás

Entz Ferenc (1805-1877)

 

Geday Gusztáv írja: „Ha végigtekintünk a magyar kertészet és szőlészet történetén, abból Entz Ferenc munkássága történelmi határkőként emelkedik ki a XIX. században. Ami előtte volt, az a múlt, ami vele kezdődött, az a modern magyar kertészet.” Vele ér véget a babonák kora, és orvosi ismereteire alapozva vele kezdődik a természettudományos alapokra helyezett kertészet.

Entz Ferenc iskolája a megalapítását követő hatodik évben került Budára, a Gellérthegy déli lejtőjére, ahol folyamatos fejlődés révén 1968-tól egyetemi rangra emelkedett, s mind a mai napig otthont ad a kertészettudományi, élelmiszertudományi és tájépítészeti felsőfokú képzéseknek. A gellérthegyi terület korábban Schams Ferenc tulajdonában állt, aki szőlőfajta-gyűjteményét alakította itt ki. Halála után területeit az Országos Magyar Gazdasági Egyesületre (OMGE) hagyományozta, mely szervezet régi tervét kívánta ezzel a lehetőséggel megvalósítani: szervezett képzést kialakítani a magyar kertészet és szőlészet fejlesztése érdekében. Tekintettel arra, hogy az Entz által életre hívott magániskola egyre kevésbé tudta kielégíteni a képzése iránt megnövekedett igényeket, az alapító elfogadta a felkérést, és iskoláját átköltöztette a Gellérthegy oldalába. Így lett a Vinczellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetté átnevezett intézmény igazgatója, melynek képzési programjában hangsúlyosabb lett a szőlészet és borászat oktatása. Knabe Ignác budai építész tervei alapján megépült a campus első épülete, a mai ’E’ épület (1860).

Kilenc év után az iskola elnevezéséből kikerült a „kertész” szó, és az OMGE által fenntartott intézmény neve Budai Vinczellér- és Pincemestereket Képző Tanintézetre változott. Entz Ferenc 1869-től elvállalta a Borászati Füzetek című folyóirat szerkesztését is. Igazgatói tisztségéről végül 1876-ban kényszerült lemondani megromlott egészségi állapota miatt. Alig egy évvel később sajnos elhunyt, de a magyar kertészet fejlesztése és a kertészeti oktatás terén végzett munkássága napjainkig fennmaradó értéket teremtett. Entz Ferenc így vallott iskolateremtő munkásságának hátteréről: „Azért léptettem életbe haszonkertészeti tanintézetemet, hogy bele ne vénüljek, vagy hogyha valamikor czélom felé tartó kocsim felfordulna, – az azért a magam kifordultával soha utjában meg ne akadjon. Hadd törje be a paradoxon fejét a kezeim alatt folyton növekedő friss szikláknak szilárdságán!” Iskolaalapító és irányító tevékenysége során 150 kiváló szakembert képezett, és az általa alapított iskola a mai napig működik!

Rudinai Molnár István lett az új igazgató, aki 20 év éven át vezette az intézményt. Szakmai tevékenységére jellemző, hogy eredményesen dolgozott az ekkoriban megjelenő filoxéravész okozta súlyos veszteségek elhárításán. Külön gondot fordított arra, hogy az Európa-szerte kidolgozott új ismereteket haladéktalanul beemeljék a kipusztított szőlők helyébe telepített gyümölcsöskertek kezelésében jártas szakemberek képzésébe. Az OMGE 1880-ban állami kezelésbe adta át az iskolát, mely Budapesti Magyar Királyi Állami Vinczellérképezde néven működött tovább 1894-ig. Ekkor az oktatási idő az egy- vagy kétéves gyakorlatot követő három évre bővült, és az intézmény nevét Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetre változtatták. Az Arborétum, a gyakorlati oktatás egyik legfontosabb helyszínének kialakítása 1893-ban vette kezdetét, amikor a díszkertészeti részleg vezetésére felkért, szászországi származású Räde Károly elvállalta az intézet főkertészi tisztségét. Ugyanebben az évben adták át az iskola második és harmadik épületét, a mai ’F’ és ’D’ épületeket.

A Budai Arborétum legidősebb része az akkor meglévő épületeket övező három hektáros terület, ahol Räde vezetésével 1000-féle fa és cserje, valamint 90 évelő dísznövény telepítésével kezdődött meg a gyűjteményes kert létrehozása. A korban jellemző módon ebben az időszakban rendszertani csoportosításban, de tájképi elrendezésben telepítették a növényeket, mely a Felső Kertben a mai napig nyomon követhető. Az első eltelepített példányok ma, közel 130 év múlva is teljes pompájukban tenyésznek: ezen a területen él például Magyarország legidősebb perzsafája (Parrotia persica) és libanoni tölgye (Quercus libani).

diszter-5_n

A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet térképe